festő, bábművész
Rimaszombat, 1904. április 7. – Zalaegerszeg, 1980. október 2.
[Alexander]

1922-től a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, 1926-tól továbbképzős művésznövendéke volt. 1924-ben Bécsben járt tanulmányúton, 1928-ban Londonba utazott, portrérajzolásból tartotta fenn magát. 1932-ig Párizsban élt, részt vett az 1929-es Salon d’Automne-on, 1931-ben az Art Hongrois Moderne című kiállításon olyan művészekkel szerepelt együtt, mint Tihanyi, Czóbel, vagy Farkas István. Párizsban kötött barátságot Blattner Gézával, hatására kezdett bábművészettel foglalkozni. Tagja lett a Blattner vezette népszerű avantgárd bábszínháznak, az Arc-en-Ciel-nek és tisztségviselője a bábművészek nemzetközi szervezetének (UNIMA). 1932-ben hazatért, középiskolai tanárként nagy hatású művészetpedagógiai tevékenységet folytatott, szabadiskolát nyitott. Pápai tartózkodását csak 1932-es erdélyi és 1965-ös Egyesült Államok-beli tanulmányútja szakította meg. 1994-ben állandó kiállítása nyílt Pápán.
 
1922-26: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Glatz Oszkár, Rudnay Gyula. 1927: külön alaktanulmányok Rudnaynál; 1924: bécsi tanulmányút; 1928-ban portrérajzolóként Londonban, 1929-31 között Párizsban élt, rajzolt, festett, bábművészettel foglalkozott; 1932-ben tanulmányutat tett Erdélyben; 1932-69 között tanár Pápán a Református Kollégiumban, később helyi gimnáziumokban; 1965-66-ban az USA-ban és Kanadában élt. 1968: a győri művésztelep alapító tagja. Sokoldalú művészi, közéleti és pedagógiai tevékenysége a magyar művelődéstörténet jelesévé avatja. Párizsi évei alatt Blattner Géza körében a nemzetközi avantgárd bábművészeti mozgalom részese, formálója, kiemelkedő egyénisége. Faragott bábjaival új utat nyitott, előadások szereplőjeként működött. Bábjai féltett darabja a szakgyűjteményeknek. Közben megfestette élete fő műveit, egyfigurás, kubo-expresszionista kompozícióit. Színben, formában redukált vásznai társadalmi érzékenységet, humort egyaránt kifejeznek (Hólapátoló, Menekülő nimfa, Fázom). Utóbb a karikírozás vált népies életképei jellemzőjévé. Fokozatosan eltávolodott merész eszményeitől, a táj, a kisváros, a hangulat lépett elő témává akvarelljein. Neves művészek, költők, tudósok inspiráló mestere (Somogyi József, Nagy László, Móritz Sándor, Csoóri Sándor, Szíj Béla) s művészek sora indult szabadiskolájából is (Hencze Tamás, Heitler László, Kúr Csaba, Gelencsér Péter). Állandó kiállítása Pápa egyik nevezetessége.
Mesterei: Glatz Oszkár, Rudnay Gyula.

Egyéni kiállítások
1926 • Rimaszombat
1933 • Műterem, Budapest
1936 • Református Kollégium, Pápa
1942 • Református Kollégium (gyűjt.)
1944 • Négy dunántúli festő [Csehi Nándor, Istenes-Iscserekov András, Gallyas Frigyes, ~], Műterem
1958 • Művelődési Ház, Pápa
1966 • Amerikai képek, Művelődési Ház, Pápa
1974 • Fáklya Klub, Budapest (gyűjt.)
1975 • Xantus János Múzeum, Győr. (gyűjt.) • Művelődési Központ, Veszprém • Helytörténeti Múzeum, Pápa
1983 • Íróportrék, Mozgalmi Ház, Pécs
1984, 1990 • Emlékkiállítás, Helytörténeti Múzeum, Pápa
1993 • ~ állandó kiállítás, Pápa, Várkastély
1994 • Emlékkiállítás (kat.), Szombathelyi Képtár, Szombathely • Árkád Galéria, Budapest
2001 • Ernst Múzeum, Budapest • Párizsi Magyar Intézet

Válogatott csoportos kiállítások
1929 • Nemzetközi kiállítás, Salon d’Automne, Párizs
1931 • Modern Magyar Művészet, Galerie Bonaparte, Párizs • Tamás Galéria, Budapest
1945-től pápai, győri, megyei, észak-dunántúli és országos pedagógus kiállításokon szerepelt
1996 • A László Károly-gyűjtemény, Műcsarnok, Budapest.

Művek közgyűjteményekben
Helytörténeti Múzeum, Pápa • Janus Pannonius Múzeum, Pécs • Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém • Magyar Színháztörténeti Múzeum • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Xantus János Múzeum, Győr.

Irodalom
[e. k.] (KÁLLAI E.): Vier Maler aus Transdanubien, Pester Lloyd, Morgenblatt, 1944. január 8.
FEKETE L.: Három vidéki protestáns művész, Protestáns Szemle, 1955/2.
SZÍJ B.: ~ kiállítása Pápán, Művészet, 1962/2.
HEITLER L.: ~, Életünk, 1969/2.
SZÍJ R.: ~ hetvenéves, Rajztanítás, 1975/5.
NAGY L.: Adok nektek aranyvesszőt, Budapest, 1979
SALAMON N.: Avantgarde festő kisvárosban, Új Forrás, 1980/2.
HEITLER L.: ~ párizsi évei, Művészet, 1982/4.
SALAMON N.: Íróportrék - háttérrel, Műhely, 1984/2.
TÜSKÉS T.: Triptichon, Budapest, 1986
CSOÓRI S.: Készülődés számadásra, Budapest, 1987
SZÍJ B.: Sanyi bá, Új Horizont, 1991/11-12.
SZÍJ B.: Megemlékezés ~ festőművész-rajztanárról, Új Művészet, 1992/1.
GÁLIG Z.: Az expresszionizmus után (kat. bev., Szombathelyi Képtár, Szombathely, 1992)
Dr. TÓTH GÁBOR SÁNDOR: ~ festőművész, bábművész, Pápa, 1993
Dr.TÓTH Gábor Sándor: A. Tóth Sándor, Budapest, Püski, 2000.
SALAMON N.: (kat., bev. tan., Szombathelyi Képtár, Szombathely, 1993)
TÓTH G. S.:~, Budapest, 2000
ABLONCZY L.: ~ emlékezete, Reformátusok Lapja, 2001/11.
SZAKOLCZAY L.: Modern művész, emberséges ember, Hitel, 2000/12.
~, 2000
(SZ. GY.): ~ kiállítás és kötet, Új Magyar Építőművészet, 2001/1.
SALAMON N.: A Szivárvány Színháztól Pápáig, Új Horizont, 2001/2.
SALAMON N.: Rimaszombati bábjátékos, Atelier, 2001/2., Komarno
KONOK T.: Hatása megmarad, Új Horizont, 2001/2.
Salamon Nándor